A módszert az ezerkilencszázas évek elején dolgozta ki F. M. Alexander (Frederick Matthias Alexander, 1869-1955 ) ausztrál származású előadóművész, akit saját hangszálproblémái és rekedtsége késztetett arra, hogy megfigyelje saját magát. Tükör segítségével fedezte fel – másként tartja a fejét, nyakát, gerincét szavalás közben, mint amikor spontán megnyilvánul. Ezt a felfedezést megfigyelések hosszú sora követte és végül egy tanítható, átadható módszerré vált. Londonban és Amerikában megnyitotta iskoláit, ahol elkezdődhetett a tanárképzés. A korabeli orvostudomány is elismerte a módszer újdonságát és jelentőségét.
„Ajánlom az Alexander-technikát, mint a rehabilitáció rendkívül magas formáját. A gyenge teljesítmény, vagy betegségek sok típusa akár lelki, vagy testi, néha meglepő eredménnyel javítható azáltal, hogy a test izomzatát másképpen működtetjük.”