„Idén leszek ötven éves. Mivel lephetném meg magamat? Furcsának tűnhet, de Alexander-technikával. Olyan jó, hogy hetente, rendszeresen egy órán keresztül valaki csak velem foglalkozik. Csak velem foglalkozunk. Végre, talán először az életemben, azt érzem, hogy rendesen kitöltöm azt a teret ami, rendelkezésemre áll. Nem húz lefele minden teher, nem nehéz a fejem és a vállam, a nap végére sem. Szeretnék olyan harmonikusan jelen lenni a pillanatokban, mint az Alexander tanáraim. Mindegyik olyan kecses és könnyed, mintha balett táncosok lennének. „Végigtáncolják” a napokat.”